Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka törvénykönyve kétféle lehetőséget nyújt a munkavállaló heti pihenésének biztosítására: heti pihenőnapokat vagy heti pihenőidőt kell adni a számára. Mi a különbség a kettő között? Mikor melyiket érdemes alkalmazni?
A heti pihenőnap jelentése
A heti pihenőnap fogalmának megértéséhez fontos tanulmányoznunk a „munkanap” munkajogi definícióját: munkanapnak számíthat egy naptári nap vagy megszakítás nélküli huszonnégy óra, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható. Ez azt jelenti, hogy a munkaidő-beosztás szerint például egy hétfői munkanapot nemcsak úgy lehet meghatározni, hogy az hétfőn 0 órától 24 óráig tart, hanem a munkavállaló hétfői munkanapja a naptári naptól eltérően tarthat példának okáért azon hétfő reggel 5 órától másnap kedd reggel 4:59-ig. Vagyis a munkanapok „elcsúszhatnak” a naptári napokhoz képest.
Ezt a definíciót kell – az alábbi eltéréssel – alkalmazni a heti pihenőnapok, illetve munkaszüneti napok behatárolására is. Ha a munkavállaló egyik heti pihenőnapja szombatra esne, akkor ezt a munkáltató nemcsak úgy határozhatja meg, hogy a munkavállalónak szombat 0 órától 24 óráig van lehetősége pihenni, hanem lehetséges az is, hogy a munkavállaló „szombati pihenőnapja” szombaton hajnali 3 órától másnap vasárnap 2:59-ig tart. A heti pihenőnapok és a munkaszüneti napok kapcsán azonban be kell tartani egy fontos korlátozást e 24 órás időablakok elcsúsztatásánál: abba mindenképpen bele kell foglalni az adott naptári nap 7 órájától 22 órájáig terjedő időszakot. Ennek a szabálynak nyilvánvalóan az a célja, hogy a heti pihenőnap, munkaszüneti nap ne szakadhasson el érdemben az adott naptári naptól, hanem a munkavállalónak az adott szombati, vasárnapi stb. napja a nappali időszakot tekintve érdemben a rendelkezésére álljon. Az tehát nem lehetséges, hogy a munkaidő-beosztás szerint a munkavállalónak a vasárnapi heti pihenőnapja vasárnap déltől hétfő délig tartson, hiszen az nyilvánvalóan elvonná a vasárnapi pihenés tényleges élvezetét a munkavállalótól. (Ugyanígy nem rendelhető el, hogy például „a munkavállaló március 15-éje” március 15. 18:00 órától március 16. 17:59-ig tartson.) Az viszont még szabályos, ha a vasárnapi pihenőnap vasárnap reggel 7 órától hétfő reggel 6:59-ig tart.
Megjegyzendő, hogy bár ezt a korlátozást a törvény csak a heti pihenőnapoknál és munkaszüneti napoknál írja elő, ez – heti pihenőnapos rendszer alkalmazása esetén – többnyire kihat a munkanapok kereteinek meghatározására, hiszen a munkanapok és a heti pihenőnapok, illetve munkaszüneti napok egymással összefüggő láncolatot alkotó 24 órás időszakok.
Ha a munkáltató a heti pihenőnapok rendszerét alkalmazza, figyelembe kell vennie egy további értelmező rendelkezést: a munkajog ugyanis a „hét” fogalmát is kicsit eltérően határozza meg a naptári héttől. Egy „hét” alatt vagy egy rendes naptári hetet, vagy egy megszakítás nélküli 168 órás időszakot kell érteni, ha a munkarend alapján a beosztás szerinti napi munkaidő kezdete és befejezése nem azonos naptári napra is beosztható (azaz ha a munkáltató a fentiek szerint a munkanapokat elcsúsztatja a naptári napoktól). Vagyis a fenti elcsúsztatási rendhez igazodva a „hét” is elcsúszhat a naptári hetekhez képest.
Heti pihenőnapból főszabály szerint kettőt kell beosztani egy hétre. Fontos kérdés, hogy mikor kell lennie ennek a két pihenőnapnak. A törvény alapján főszabály szerint az úgynevezett általános munkarend szerint kell beosztani a munkaidőt, tehát hétfőtől péntekig, öt munkanapra – így a heti pihenőnapokra marad a szombat-vasárnap. Ettől a felek munkaszerződésben is eltérhetnek, ha ez a szerződéses rendelkezés a munkavállaló érdekében történik (tehát pl. a munkavállaló tanulmányai miatt szeretne inkább szombaton dolgozni, és más napon pihenni). Azonban a munkáltató ilyen szerződéses felhatalmazás nélkül, egyoldalúan is bevezethet úgynevezett egyenlőtlen munkarendet (munkaidőkeret vagy a kevéssé gyakran alkalmazott elszámolási időszak alkalmazásával). Ilyenkor a heti pihenőnapok is áttehetők a hétvégén kívüli más napokra. Viszont ez az átrendezési lehetőség nem korlátlan, a munkáltatónak a következő szempontokat kell figyelembe vennie.
– Hat egybefüggő munkanap után legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. Természetesen a munkaidőkeret, illetve az elszámolási időszak teljes tartamát tekintve a heti két pihenőnapnak átlagban meg kell lennie. Így, ha az egyik héten a munkáltató megspórol egy pihenőnapot, azt a munkaidőkeret (elszámolási időszak) teljes időszakában valamikor korábban vagy később ki kell adnia, tehát egy könnyebb időszakban a munkavállalónak hosszabb pihenésre lesz lehetősége.
– Ha valaki bizonyos, a munkarend szempontjából nehezített körülmények között dolgozik, így tehát megszakítás nélküli, többműszakos vagy idényjellegű tevékenység keretében, akkor az előző pontban foglalt szabály nem alkalmazható, hanem egy még kimerítőbb munkarend alkalmazható: ilyenkor elegendő, ha egy hónapban egy pihenőnapot oszt be a munkáltató. A megspórolt pihenőnapokat a munkaidőkeret vagy elszámolási időszak folyamán persze ugyanúgy valamikor ki kell adni.
– A heti pihenőnap beosztásának fontos korlátját jelenti a vasárnapra történő, rendes munkaidő beosztásának törvényi korlátozása. Tudvalevő, hogy vasárnapra rendes munkaidő csak meghatározott munkavállalói csoportoknak osztható be. Ha tehát nem a törvény által meghatározott, ilyen munkavállalói csoport tagjáról van szó, úgy a heti pihenőnap vagy pihenőidő beosztásánál a vasárnapokat mindenképpen érinteni kell. Ha viszont az adott munkavállaló számára vasárnapra törvényesen osztható be rendes munkaidő, havonta akkor is legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. Ez alól kivételt jelent, ha olyan részmunkaidős foglalkoztatottról van szó, aki munkaszerződése szerint kizárólag hétvégén dolgozik.
A heti pihenőidő jelentése
A munkáltató úgy is dönthet, hogy nem heti két, 24 órás pihenőnappal számol, hanem ehelyett úgynevezett heti pihenőidőt alkalmaz. Utóbbi nem más, mint egyetlen, legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő. Fontos különbség tehát a pihenőnapokhoz képest, hogy míg a pihenőnapok teljes naptári napokra vagy azok – a fenti időablakot tiszteletben tartó – elcsúsztatásával kapott „napokra” adandók ki, a heti pihenőidő esetén nincs ilyen feltétel. Heti pihenőidő tehát tarthat például péntek 12 órától vasárnap 11:59-ig. Viszont a heti két pihenőnapos rendszerhez képest az is különbség, hogy a heti pihenőidő nem darabolható ketté, hanem egybefüggőnek kell lennie az erre kijelölt, legalább 48 órának.
Melyek az előnyei, hátrányai a heti pihenőidős rendszernek?
– Mint láthattuk, a heti pihenőidőnél nincs szabály az időablak vonatkozásában, tehát megengedhető a naptári napokat nagyban átfedő munkanapok és heti pihenőidő kijelölése. Számolni kell azzal, hogy ez hosszútávon jelentősen megterhelheti a munkavállaló egészségi és szociális helyzetét, családi életét, és ez pszichés vagy fizikai ártalmakhoz, illetve munkahelyelhagyáshoz vezethet.
– A heti pihenőidő rendszere jelentősen megrövidítheti a munkavállaló tényleges pihenését. Hiszen ha heti két pihenőnappal számolunk, amelyet a munkáltató például az általános munkarend szerint szombatra és vasárnapra ad ki, akkor a munkavállaló többnyire már péntek délutántól (munkaidő végétől) hétfő reggelig (a hétfői munkakezdésig) pihen. Tehát a két nap mellé kapott még néhány órát. (Elképzelhető persze, hogy a pénteki munkaideje éjfélig van beosztva, hétfőn pedig szintén 0 órakor kezd, de ez kevésbé gyakori.) Míg 48 órás, naptári napokon átívelő heti pihenőidő esetén nagyon is elképzelhető, és elő is fordul, hogy például a pénteki munkanapra elrendelt munkaidő pénteken 19:59 óráig tart, ezt követi a 48 órás pihenőidő, majd vasárnap 20:00 órától már kezdődik is a következő munkanapi munkaidő. Ezzel a rendszerrel tehát egy jóval intenzívebb munkaritmus állítható be, csak ismét kérdéses, hogy hosszútávon – figyelembe véve a munkavállaló egészségi és szociális helyzetét és adott esetben egy munkaerő-hiányos piaci környezetben a megterhelő munkahely elhagyásával kapcsolatos motivációit – hasznos-e egy ilyen rendszert bevezetni.
A heti pihenőidő beosztásával kapcsolatban szintén figyelembe kell venni korlátozásokat.
– A vasárnapra való beosztás korlátozásai a heti pihenőnapnál írtakkal egyezően itt is fennállnak.
– Egyenlőtlen munkaidő-beosztás (munkaidőkeret, elszámolási időszak) esetén 48 órás, megszakítás nélküli heti pihenőidő helyett elegendő, ha a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló, megszakítás nélküli heti pihenőidőt biztosítanak. Viszont ekkor a munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani, vagyis egy (vagy több) másik heti pihenőidőhöz toldva vissza fogja kapni a lespórolt órákat.
Végezetül meg kell említeni, hogy rendkívüli munkaidő mind heti pihenőnapra, mind heti pihenőidőre beosztható (a rendkívüli munkaidőre vonatkozó törvényi korlátozások megtartásával, és megfelelő pótlékfizetés mellett). Mindkét esetben elképzelhető tehát, hogy a munkavállaló pihenés helyett valójában dolgozni fog.
